A hasnyálmirigy ciszta, amennyiben veleszületett, rendszerint a mirigyvégkamrák kis kivezető csövei falának túlzott áteresztőképessége miatt jön létre. Általában más hasüregi szervek képalkotó módszeres vizsgálata során veszik észre. Akkor okoznak gondot, ha növekedésük miatt nyomást gyakorolnak a környező szövetekre vagy elzárják a mirigy kivezető csövét.
A hasnyálmirigy ciszta (pontosabban álciszta, mivel nincs saját hámbélése) a szerv heveny gyulladása után alakulhat ki – általában a betegséget követő 3-6 héten belül. Az előfordulási arány 15-20%, a gyulladás súlyosságától függően. Endoszkópos vizsgálattal meg lehet állapítani a ciszta pontos méreteit, felszínét és tartalmát is. Amennyiben a ciszta nem növekszik, és jelenléte nem okoz fájdalmat vagy elzáródást, elegendő, ha megfigyelés alatt tartják.
Hasnyálmirigy ciszta
Azokban az esetekben, amikor a hasnyálmirigy ciszta (álciszta) túlzottan nagy méretűvé válik, és ezáltal veszélyezteti a mirigy vagy más szerv működését, esetleg elrákosodik, akkor tartalmát leszívatják, vagy sebészeti úton eltávolítják a cisztát. Az álciszta be is fertőződhet, tályog alakulhat ki, és amennyiben tartalma a hasüregbe kerül, hashártyagyulladás is felléphet.
Mivel a hasnyálmirigy ciszta (vagy álciszta) a hasnyálmirigy gyulladás után szokott kialakulni – az pedig a túlzott alkoholfogyasztás vagy epekő miatt -, a ciszta elrákosodását vagy újabb álciszták (pszeudociszták) megjelenését megakadályozandó, ki kell zárni a gyulladás okait. Jelen esetben ez az alkohol teljes kiiktatását és/vagy az epekő műtéti eltávolítását jelenti.